2014-ben írtam már a Tündércserjéről itt a blogban, de úgy döntöttem, hogy mivel most január elején már gazdagon virágzik, ennyi év után illő újra megemlíteni. Francois Victor Mérat (1780-1851) francia fizikus botanikus ról kapta a nevét. A Chimonanthus közeli rokonságban áll a fűszercserjével (Calycanthus), virágaik nem hasonlítanak és méretükben is jelentősen eltérnek. A Tündércserje virágai aprók, de közelről megnézve nagyon szépek és az illata …. hát mit mondjak…. egyszerűen imádom. Édes, kicsit fűszeres illat és mivel nálam a szomszéd magas tűzfala elé van ültetve, (így jó védett helyen van) azt gondolom, hogy erősebben is érezhető, mintha nyílt terepen illatozna.
Ez a korán nyíló cserje idehaza is már egyre ismertebb lett , kapható a kertészetekben, bárki ültethet a kertjébe belőle, hiszen nem igényes különösebben a talajra. Nagyon régen kb. 20 éve ültettem a mi kertünkbe, és mindig nagy izgalommal várom hogy a tél közepén virágba boruljon. Ha nem virágzik, a leveleit is szeretem, érdekes textúrájúak kicsit papírszerűek, legalábbis ha megfogom nyáron, ez mindig szembetűnik. Lombhullató, de ha védett helyen van, hajlamos nagyon sokára lepotyogtatni az elszáradó leveleket, így megesik, hogy mikor virágzik még a bokron vannak. Úgy szoktam, hogy naposabb decemberi napon megpróbálom leszedegetni a Chimonanthus megmaradt lombját, szerintem sokkal szebb virágzáskor ha a csupasz ágakon látjuk csüngeni a kis virágokat. Nagyon jól tűri a telet, a 20 év alatt még sosem fagyott vissza. Tavasszal szoktam ritkítani, lombfakadás előtt, ha befejezte a virágzást. Előfordul , hogy az ágak keresztbe nőnek, ezektől megszabadítom és a magasságából is szoktam jócskán visszametszeni. Nem szeretem ha elérhetetlen magasságba nőnek a bokraim és elveszítem felettük az irányítást… Ha hagyjuk, nagy barna magtokot érlel, de ez elég hosszú idő. Nálam most elég sok mag lehullott, kíváncsi leszek nőnek e belőle kis csemeték. Ha igen, nevelgetni fogom őket aztán elajándékozom.
A Chimonanthus mellett a Lonicera fragrantissima is nyílik már, de az egyenlőre még nagyon az elején tart és csak pár virágot lehet felfedezni rajta. Ami izgalmasnak ígérkezik, hogy a pár éve ültetett Parrottia persica Oktober fánkon, először véltem felfedezni a felső ágakon jópár duzzadó bimbót. Nagy fának vettük 3 éve és minden tavasszal, azt mondtam, hogy akkor érzi jól nálunk magát , ha virágozni fog. Idén ez megtörténik végre, úgyhogy izgalmas tavasz lesz az idei. Nagyon sok tavaszi hagymás virágot is ültettem ősszel, úgyhogy elég sok új blogbejegyzés lesz a jövőben.
Kitartást kívánok mindenkinek, elég lehangolóak ezek a szürke napok januárban, de ha lassan is, előbb utóbb eljön idén is a tavasz!
Utólagos bejegyzés, 2024. 01.19
Mára szép hótakaró borítja a kertet, de ennek a növénynek meg sem kottyan, csodásan fest a hópelyhek alatt is.
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
