Van e szebb, mint mikor a téli napok után csicseregni halljuk a madarakat és a kora tavaszi napsütésre éledni kezd a kert. A télen nyíló cserjék megszépítik ezt a rideg évszakot is. Nálam idén is mint az elmúlt pár évben a nagy tündércserjém már január közepétől nyílik, minden évben nagyon várom hogy megjelenjenek az első csengettyűs virágai. Vágok le karácsonykor is ágat róla és a lakásban vízbe téve szépen kivirágzik, szeretem az édes illatát.
Őt kellene, hogy kövesse a téltemető kedves sárga virágaival, de sajnos nálunk a téltemető nem marad meg valamiért. Kétszer ültettem és mind a kétszer eltűnt a következő évre. Így meg kell hogy elégedjek a hóvirággal.
Az elmúlt héten, sok külföldi kertészeti újságot olvasgattam és annyira inspirálóan hatottak rám, hogy elhatároztam, ősszel megpróbálok minél többféle hóvirágot szerezni, szeretnék olyan hóvirágtakarót a kert részeire, ahogy a külföldi kertekben is díszlenek. Másoknál a hóvirág szépen terjed, de nálam ez nem mondható el, minden évben pontosan ez az egy csapat nyílik. A ciklámenekkel nagyobb szerencsém van, azok szórják a magjaikat és a kert középső ágyásában már szépen elterjedtek, sőt már a kert más részein is meg lehet találni őket.
A kora tavaszi cserjéim sem tétlenkednek, kedvenceim a boszorkánymogyorók is már virágba borultak. A virágaik annyira különlegesek, hogy szerintem nincs olyan aki ne venné észre őket. Mint a többi tél végén nyíló cserje, ez is előbb hozza a virágokat és csak később jelennek meg a nagy mogyoró levelek az ágakon.
Az illatos lonc a tavunk partján áll és mostmár ő is teljes díszben, illatos virágaitól roskadoznak az ágai. A rovarok is ébredeznek, ma láttam méheket és kék dongót is lakmározni a loncon. Mostantól, a kertünk igazi éléskamra az ébredő rovarok számára.
Sok növényem a szomszéd tűzfala elé van ültetve, így azon a részen a fal visszaveri a meleget, így hamarabb életre kelnek a növények. Ezen a részen már megmetszettem a növényeket mert rügyezni kezdtek, jó lenne ha nagy hideg nem jönne már. Szintén a tűzfal előtt, a kert vége felé a padom mögött van keretre futtatva egy idős téli jázmin , ami a kikeleti bangitával közösen uralja azt a részt. A bangitán is rengeteg bimbó van már és ma vettem észre, hogy a jázmin már szintén nyílik.
Mivel február van elkezdtem már magokat is ültetni. Idén megpróbáltam visszafogottabb lenni magrendeléseknél, de azt hiszem most sem mondhatom, hogy sikerült. Kicsit próbálom a kertet átalakítani, lecserélni azokat az évelőket amik csak rövid ideig nyílnak és nem annyira tetszetősek, valamint arra is próbálok figyelni, hogy melyek azok amik tolerálják ezeket a mostani meleg nyarainkat. Szeretném tarkítani a kertet többféle díszfűvel, azok jobban bírják a szárazabb körülményeket és akkor is csodásak, ha éppen nem virágoznak. Többfélének a levele ősszel szépen színesedik, és ezt külön díjazom egy növényben. Ültettem már magról díszfüveket, nem volt nehéz kihívás, így most is vettem és vetettem pár újabb fajtát. Ez az első adag.
Abban a tudatban éltem, hogy az egyik kedvenc növényem a Mitella makinoi kiszáradt, mert teljesen eltűnt egyik napról a másikra a nagy juhar fám alól. De most hogy elkezdtem levagdalni az elszáradt évelőket, akkor pillantottam meg, hogy megjelent pár kis levél. Ezek szerint a meleg nyarat nem tudta elviselni, így azt hiszem felszedem és becserepezem, mert csak úgy tudom olyan helyre tenni, ahol nem részesül az égető napsütésből. Még sok évvel ezelőtt Skóciából vettem, nehéz lenne még egy példányhoz hozzájutnom.
A melegedő napok azért nem csapnak még be, az igazi tavasz azért még odébb lehet, bármikor megmutathatja a tél még magát. De egy hobbikertész ilyenkor már úgy ki van éhezve a kerti munkákra, hogy már szorgoskodik a kertben ilyenkor, így én is így teszek ha csak tehetem, metszegetem a a cserjéimet, levágom az elszáradt évelőket, takarítom a kertet. Jó munkát kívánok minden olvasónak!
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
