A Corydalis solida a mákfélék családjába tartozik és Európa, Ázsia nedves, árnyékos erdeiben őshonos. Hasonlít rokonára az Odvas keltikére , de gumós gyökerei másfélék. Rokonságban van a jól ismert vérző szívvirággal (Dicentra).
Évelő növény, tavasszal bújik elő talajból és hamarosan virágzik is. Többféle színben kapható, (Corydalisból több mint 300! fajta létezik) nekem az egyik legismertebb a Beth Evans fajta virágzik jelenleg, ami rózsaszín virágú. Egy igazi tavaszi szépség, kb. 20-25 cm magasra nő, mely a virágzás után sem veszti el varázsát. Levelei hasonlítanak a harangláb (Aquilegia) leveleihez, ezek a virágzás után elsárgulnak, majd a növény visszahúzódik, és úgy várja a következő tavaszt.
Ez a természetes ciklus azonban nem jelenti azt, hogy a növény eltűnik a kertből, hiszen a gumós gyökerei a föld alatt tovább fejlődnek, és a következő tavasszal újra megjelenik nagy örömünkre. A Corydalis nem szereti az erős napsütést, a legjobb neki ha reggeli nap éri csak és a nap további részében árnyékban hűsölhet. A nedves talajt viszont szereti, de feltétele hogy a talaja jól elvezesse a vizet és ne lucsogjon. Mivel visszahúzódik korán, olyan évelők közé ültessük, amik később fölé magasodnak, hogy ne maradjon üres rész a helyén a virágágyban a nyár folyamán.
Jól mutat egyéb tavaszi hagymások között is, üde színfolt a szép rózsaszín virágaival. Ősszel szokták a gumóit árulni, és ha akkor elültetjük, tavasszal csodálhatjuk a megjelenő virágokat. Ha szereti a helyét szépen el tud terjedni, ami miatt azt hiszem senki sem fog szomorkodni, tél végén nagyobb részen csodálhatjuk majd a virágzást.
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
