Hazánkban főleg a Mirabilis jalapa az elterjedt egynyári növény, de létezik ugyanabba a családba tartozó különlegesebb kerti növény is, a Mirabilis longiflora. Eredeti élőhelye Dél-Arizonától keletre Texas nyugati részéig és délre Mexikóig.
Még a Jalapa a 16. században már Európába került, a longiflora sokkal később bukkant fel. Bernard McMahon amerikai kertész 1812 ben megajándékozta többféle maggal Thomas Jeffersont és ezek között a magok között volt a Mirabilis longiflora is. Jefferson Monticello kertjében mind a mai napig megtalálható ez a különleges szépségű növény. Akkor is ritka volt és mai napig nem egy hétköznapi növény. A napos helyeket kedveli, így nem az árnyas kertek lakója.
Mint a neve is utal rá (longiflora), virágai hosszú kocsányok végén nyílnak. Levelei nem olyan bőrszerűek mint az ismertebb jalapanak, hanem annál kicsit érdesebbek. Virágbimbói nappal nem túl mutatósak, egy vékony madzagdarabra hasonlítanak.
Min. 80 cm magas lesz, érdemes olyan növények közé ültetni amik nappal virágoznak , és nem tűnnek fel a virágrojtok közte annyira, aztán esteledik és ahogy kivirágzik növényünk, hosszú virágszárai ráomlanak az elé ültetett növényre. Én egy nagy cserepes virágot tettem elé, az adja a támasztékot neki. Virágai nagyon szépek, hófehérek és hosszú pink porzók állnak ki belőle. Viszont mint a Nicotiananak, ennek a növénynek is a bimbói, virágai és magtokjai is ragacsosak.
Az első longifloramat magról ültettem pár éve, azóta mindig elfelejtkeztem róla és kinn felejtettem ősszel. Nálam a virágágyak ősszel takarva vannak lombbal, így minden késő tavasszal rácsodálkozom amikor előbukkan a talajból. De aki józanabb nálam és úgy határoz nem hagyja a véletlenre hogy áttelel e a növénye, akkor ősszel a vastag gyökérgumókat szedje fel és vigye hűvös helyre, aztán tavasszal a fagyok után ültesse ki a kertbe és újra csodálhatja ezt az illatos szép növényt.
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
