Már az ősz közepén járunk de még nemrég kezdődött el nálunk a levélhullás.
Az elmúlt években sok lombhullató növényt ültettem, így most már van bőven falevelünk. Nem zacskózom és szállíttatom el és nem égetek, minden levelet az ágyásokra terítek. Évek óta nincs igazán kemény tél, így nem is a hidegek miatt, hanem hogy a talajt tápláljam és nedvesen tartsam. Arról nem is beszélve, hogy sok apró élőlény talál magának téli szállást majd a dús avarban.
Rengeteg lomb lehullott már de ez a szép nagy juharom ( Acer Norwegian Sunset) még tele van most is csodás aranyló levelekkel. Úgy alakítottam a kertet, hogy mostanra sok ősszel színesedő lombú növényem van. Hiába van borongós, szürke idő, a színes levelek, bogyók, száraz virágfejek ilyenkor is szép látványt nyújtanak.
A fenti képen egy darabkája látható idős, hatalmas madárbirs fácskámnak, ősztől nagyon jól mutat, rengeteg apró piros bogyóival. Azt mondják a madarak is szeretik, de idáig egyszer sem vettem észre, hogy ott csemegézne egyetlen madár is. Az alsó képen a sötét bogyók Aronia melanocarpa Brillant ehető gyümölcsei. Most ősszel ültettem át ezt a kis bokromat, mert nagyon száraz meleg helyre telepítettem eredetileg és csak szenvedett egész nyáron. A mostani helye is napos, de jobban tudom locsolni majd a szárazságban. Azért van rajta pár fürt bogyó, nem szedtem le, hátha ez élelemként szolgál majd a hidegben az éhes madaraknak.
A mi kertünkből sokáig hiányoztak az örökzöldek és télen kissé sivár volt a látvány. De most már erre is figyelek és folyamatosan ültetek belőlük. Nagy kedvenceim a törpe tűlevelűek, így több törpe gömbfenyőt is ültettem. Egyik kedvencem ez a szép ezüst levelű Picea pungens Waldbrunn. 3 éve ültettem az egyik út mellé, elég sokat nőtt azóta. Ilyenkor gyönyörű acélkék színben ragyog. De van még 2 kis kedvencem, őket is megmutatom.
A baloldali egy gyönyörű hosszú tűlevelű fenyő, a Pinus sylvestris Moseri. Az érdekessége az, hogy nyáron zöld színű, de ősztől elkezdi a levelei színét változtatni és tél végéig majd nagyon szép aranysárga színben fog pompázni. A jobb oldali képen egy karcsú oszlopos tiszafa ‘Standishii’ fajtája látható, őt is aprónak vettem, de idén nagyon szépen meglódult és már 80 cm magas. Nagyon szép lesz ha majd megnő, izgalmasan fog mutatni ahogy kiemelkedik a középső ágyásból. Az örökzöldeket egyébként télen ha enyhe az idő és régen nem volt csapadék meg szoktam locsolni, mert egyszer olvastam egy kertészeti könyvben, hogy sokszor tavasszal ha látjuk, hogy elszáradt egy örökzöld növényünk, azt hisszük, hogy fagykár okozta, de sok esetben a csapadék hiánytól kiszárad.
A bal oldali nagy ágyásom elejébe idén tavasszal cipruskákat ültettem, Santolina chamaecyparissust és rosmarinifoliat felváltva. A nyáron tömve voltak sárga virágokkal, utána kicsit elterültek, de visszavágtam őket és mostanra tavaszig megint nagyon jól mutatnak. Nagyszerű kis cserjék, nem is értem miért nem ültettem idáig a kertbe belőlük hiszen életerős színükkel életet visznek majd a kopár téli kertbe is.
Kedvenceim a Japán szentfák is, belőlük is van már több, alacsony termetű, sárga levelű és ezt vettem legutoljára, ez a Moyers Red. A minap vettem észre, hogy virágozni készül, ez az első virágzása. Aki teheti ültessen a kertjébe belőlük, nagyon szép színes örökzöld növények ezek is.
Ha már a virágzásnál tartunk, mostanra minden télen és tél végén nyíló növényen megjelentek a virágbimbók. Ez a szép bokor a Viburnum gyűjteményem egyik télen nyíló változata a tinus Eve Price. Most már itthon bárhol hozzá lehet jutni. Enyhe télen már decembertől is nyílhat, csodaszép mikor teljes nyílásban van. Hatalmas termetűre tud fejlődni, én idén virágzás után visszavágtam jócskán, mert nem átgondoltan az ágyás elejébe ültettem és a mögötte levő bokrokat takarja. De úgy látom ez a visszavágás nem sokkolta, mert most is roskadozik a bimbóktól.
A mostani tél is hoz majd izgalmakat… A Fűvészkertben láttam először egy gyönyörű Prunus mume fácskát ami tél végén csodásan festett a csupasz ágain nyíló hófehér virágokkal. Édesanyám 2 éve meglepett egy Prunus mume Beni-chidori változattal, ami annyiban különbözik, hogy ennek nagyobb rózsaszín virágai lesznek. Most hullottak le a szépen színesedő levelei és akkor vettem észre, hogy több ágán is megjelentek az apró rózsaszín rügyek, úgyhogy azt hiszem nagy örömöm lesz, mert tél vége felé meg fogom végre pillantani és a saját kertünkben csodálni ezeket a különlegesen szép virágokat. Néha azt hiszem hatalmas királyságom van, mikor ilyen különlegesebb növények nyílnak a kertünkben. 🙂
A végére hagytam még pár most még mindig nyíló növényt a Bal felső és jobb alsó képen az egynyári Nicotineák láthatók, évek óta a kertünk lakói, elszórják a magjaikat és vígan nőnek ott ahol csak megtelepednek. A Salviák is nyílnak most is, egészen a fagyokig ( jobb felső kép) és így a most repkedő beporzók is találnak még bőven ennivalót a téli időszak előtt. A végére hagytam az afrikai Nepeta növényt, ez is beépült már a kertünkbe, hatalmasra nő, és még a hideg idő el nem jön rendíthetetlenül nyílik. Elvirágzás után szúrós gömbfejek maradnak a szárakon és megbarnulva télen is különleges színfolt a kertben.
A Prunus serrulata Amanogawa, oszlopos gyönyörű díszcseresznyém színes leveleivel búcsúzom, hamarosan eljön a télen nyílók időszaka és a somok ideje, akik színes ágaikkal virítanak majd és lesznek új virágzóim is, egy Cameliám és egy Clematisom is, mindkettő csupa bimbó már. Őket is megmutatom talán már a következő bejegyzésben!
Jó őszi kertészkedést kívánok mindenkinek aki idetéved!
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
