Február első napja van és mintha itt lenne a tavasz. Ami persze nem szép dolog a téltől, hogy így átvág bennünket, mert bizonyos hogy csak átmeneti ez a meleg és lesz még hideg a következő hetekben. A kert próbál éledezni, de még nem állok neki metszeni, mert korainak érzem, hiába is bizsereg már a kezem, hogy metsző ollót fogjak. A téli jázmin lassan levirágzik, azt nem fotóztam, de a Varázsmogyoró bokor az illatozik nagyon, csalogatja magához a korai ébredő, éhes rovarokat.

Kedvenc kora tavaszi cserjém, már több mint 10 éves, minden évben roskad a sok virágtól és az illata mennyei.

Szintén most virágzik a kora tavaszi Illatos Bangita is. Érdemes minnél több illatos kora tavaszi cserjét ültetni, hiszen annyival megrövidítik a telet, szinte már tél közepén többféle virágzik, azt a látszatot keltve hogy hamarosan itt a tavasz. De mint tudjuk, még a májusig sok minden előfordulhat így jöhet hideg meg hó is még .

A hunyorok egyik évben sem okoznak csalódást, évről évre egyre több virágzik, mindig van izgalom, hogy az újabb keresztezésekből lesz e valami különleges színű növény. Mivel magvetéstől 2-3 évet kell várni az első virágzásra, így elég türelem játék a szaporításuk. Az egyik képen a hunyorok közé a hóvirág is felkerült. Nekem nincs nagy szerencsém a hóvirággal, próbáltam több helyen is meghonosítani a kertben, de csak pár szálat találok minden évben. Nem tudom miért nem érzi jól magát a kertünkben, másoknál látom, hogy gomba mód szaporodik.

A kert végében áll a rozzant üvegházam, aminek a helyén a képzeletemben egy gyönyörű favázas üvegházat látok, ehelyett sajnos a mostani elég szomorú látvány. A funkcióját azért így is betölti, ott telelnek a cserepes hortenziáim, meg minden ami kevésbbé fagytűrő. Minden évben beburkoljuk több réteg 3 rétegű, nagy buborékos fóliával, biztosítva, hogy a növények ne károsodjanak a hidegben. Annyira sikerült idén, hogy a Bignonia növényem tavaszra telejesen le szokott kopaszodni, de most még szinte minden levelét megtartotta. Ami még kedvencem, 2 Correa bokrom, amit 4 éve vásároltam az Egyesült Királyságból.

A Correat, Tazmán fuksziának is nevezik mivel az első növényt 1833-ban James Backhouse angol botanikus és misszionárius gyűjtötte Tasmániában a Grimi fokon. Ez a cserje nem télálló hazánkban , -5 fok alatt végzetesen sérül. Úgyhogy teleltetni kell. A fehér virágúm a Correa backhouseana.

A Correa peachy cream fajtám a nagyobb kedvenc a színe miatt. Savanyú talajba szoktam őket átültetni, abban szépen növekednek és fenyőkéreggel takarom a talajukat. Idén nem okoztak csalódst, mióta bepakoltam ősszel őket a teleltetőbe, azóta egyfolytában virágoznak. Létezik még több fajtájuk is, lehet hogy tavasszal szerzek még újabbakat is. Bár már elég zsúfoltan vannak a teleltetőim, de azt hiszem aki megrögzött virággyűjtő, annak nincs megállás a gyűjtögetés terén 🙂 Ezzel a bejegyzéssel neki indulok az évnek, próbálok kicsit szorgosabb lenni blogolás terén, mint az előző évben.