Az Abelia, magyar nevén tárnicslonc, története legalább olyan különleges, mint maga a növény. Az abéliafajok a 19. század közepén kerültek be az európai kertekbe, és azóta számos hibrid, valamint különleges, tarka levelű változat született. Napjainkra az abéliák a díszkertek kedvelt és látványos növényeivé váltak.
A növénynemzetség Dr. Clarke Abel (1780–1826) brit orvosról és természettudósról kapta a nevét.
Dr. Clark Abel 1816–1817 között Lord Amherst kínai diplomáciai küldetésének, az úgynevezett Amherst-missziónak volt a főorvosa és egyben természetbúvára. Kínai útja során értékes növénygyűjteményt hozott létre: számos magot és élő növényt gyűjtött, köztük az Abelia chinensis példányait is. Hazafelé azonban váratlan tragédia történt. A hajójuk, a HMS Alceste, zátonyra futott és elsüllyedt a Gaspar-szorosban. Bár az utasok és a legénység megmenekültek, Abel szinte teljes botanikai gyűjteménye odaveszett, de mivel elővigyázatos volt, néhány mintát még Kínában átadott Sir George Stauntonnak, egy brit tisztviselőnek, így legalább a növényekhez kapcsolódó feljegyzések és minták egy része fennmaradt.
Abel végül nem tudott élő növényt hazavinni Kínából, munkásságát a brit botanikus, Robert Brown nem felejtette el. 1818-ban róla nevezte el az új növénynemzetséget Abelia névre.
A tárnicslonc azonban csak később jutott el az európai kertekbe. Az Abelia chinensis élő példányai 1844-ben jutottak el Európába, amikor a híres angol növényvadász, Robert Fortune sikeresen Angliába szállította őket.
Az Abelia chinensis idén került hozzám, amikor kialakítottam a fehér virágú magaságyásomat. Már az első évben nagyon megszerettem ezt a különleges cserjét.
Fényes levelei vannak, amelyek ősszel várhatóan gyönyörű színekbe öltöznek majd. Ágai kissé lehajlóak, ezért egy karóhoz rögzítettem, hogy szép formában fejlődhessen.
Kifejlett korában körülbelül 1,5 méteres magasságot érhet el, így idővel igazán mutatós része lesz az ágyásnak. Június óta folyamatosan hozza hófehér illatos virágait, amelyek még különlegesebbé teszik.
A másik abéliám az Abelia × grandiflora ‘Sarabande’, amely különleges, tarka levelével igazán dekoratív növénye a kertemnek. Ez a példány már többéves, jelenleg körülbelül 60 cm magas, kissé elterülő bokorrá fejlődött. Fehér és rózsaszín, illatos virágait júliustól egészen a fagyokig folyamatosan hozza, így hosszú hónapokon át díszíti a kertet. Ez a fajta hibrid, ezért az abéliák között jóval szívósabbnak számít. Ősszel a lombja is látványosan elszíneződik, így a virágzás után is megőrzi dekoratív szépségét.
Gondozásuk szerencsére igen egyszerű, kártevőkre nem különösebben hajlamosak, ezért kezdő kertészek számára is jó választás lehet. Ráadásul azoknak sem kell lemondaniuk róluk, akiknek nincs kertjük: megfelelő méretű cserépben is könnyen nevelhetők.
Nagyon megkedveltem őket, mert szépségük mellett hálásak és könnyen gondozhatók. Azt hiszem, nemsokára újabb fajták is érkeznek hozzám
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]
