Nagyon gyorsan szaladnak a napok és hamarosan vége a tavasznak. Mivel lelkesen vetek és ültetek minden évben, így vannak mindig újdonságok amik nyílnak a kertünkben. Sokat gondolkodtam miket is mutassak meg ebben a bejegyzésben, így szépen sorban összeszedek egy pár kedvencemet az elmúlt napokból. Előző bejegyzésemben megemlítettem, az egyik Ökörfarkkórómat a préri ágyás elején, ami akkor még nem nyílt, mostanra viszont teljes nyílásban van. Több helyre is ültettem a kertben, innen majd ha elvirágzik ki fogom szedni, mert hatalmas termetével elnyomja a környékén levő évelőket ebben az ágyásban. Csodálatra méltóak hatalmas levelei, amiket puha szőrök borítanak, nagyon feltünővé teszik ezt a növényt. Egy hibája van, hogy sajnos napon becsukódnak a virágai, így szinte egész nap fonnyadt virágokkal ékeskedik.
Most nyílik egy kevésbé ismert évelő, aminek igen különleges apró virágai vannak, ez pedig a Phyteuma amit magyarul Varjúkörömnek neveztek el.
A Phyteuma scheuchzeri a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjának különleges tagja, amely az európai Alpok és Appenninek sziklás, alpesi vidékein őshonos. Botanikai nevét Johann Jakob Scheuchzer (1672–1733) svájci természettudós és orvos tiszteletére kapta. Rendkívül szívós évelő növény, remekül alkalmazkodott a zord körülményekhez, ahol sziklahasadékokban is egyaránt megél. Lombmagassága 15 cm, szélessége nagyjából 30 cm, ám a júniustól augusztusig tartó virágzási időszakban a szárak elérhetik a 40 cm-es magasságot is. A virágszárak végén nyíló, ritkás pomponra emlékeztető kék virágzata a díszhagymák virágaira hasonlít. Ha hagyjuk elszóródni a magjait, hamarosan szép kis telepet hoz létre. Ha magunk próbálkozunk a vetésével, arra figyeljünk, hogy magjai fényre csíráznak, ne takarjuk földdel őket.
Nagy az örömöm, hiszen mindenütt azt olvastam, hogy a díszhagymák magról vetve 3 év múlva hozzák az első virágjukat. Én ezt 24 őszén vetettem, 25 tavaszán kezdtek kelni a magok és most megjelentek minden kis növényemen az első bimbók. Úgyhogy most nagyon boldog vagyok! Ez az Allium egy ritka törpe fajta, igazi kincs számomra. Júniusban kell nyílnia majd, így azt hiszem csak napok kérdése és látni fogom. Most tavasszal is keltek újabb különlegesebb díszhagymáim, olyanok amik idehaza nem kaphatóak, de jó lenne ha azok is hasonlóképpen nevelkednének és jövőre őket is láthatnám majd!
Az illatokról a rózsák mellett a jezsámenek is gondoskodnak májusban és júniusban. A kert végében éldegél a Philadelphus innocence bokrom, ami virág nélkül is mutatós, sárga foltos leveleivel, de most ezernyi virágával illatozik is a szomszéd és a mi örömünkre. Valami szép támrendszert kell neki szereznem, mert a sok esőtől teljesen előre van hajolva szegény.
A másik jezsámen a fehér magaságyásban illatozik. Ez egy teljesen új fajta a Philadelphus Pearls of Perfume, ami nem lesz terjedelmes bokor, hanem egyenesen felfelé nő. És a másik jó tulajdonsága, hogy nemcsak egyszer virágzik, hanem folyamatosan, mert a tavalyi és az idei ágai is hoznak virágokat. Ezért is választottam ebbe az ágyásba. A virágai hófehérek, rengeteg sziromból állnak szinte pom-pom hatásúak. Nem régóta van nálam, de nagyon örülök, hogy rátaláltam, mindenki megcsodálja aki nálam jár.
Mutatok még egy nagyon édes ici-pici rózsát, ami kb. 1 cm es apró rózsákat hoz, az egész bokor 15 cm magas és max. 30 cm széles, és nincs egyetlen tövise sem. Ez a rózsa a Cutie pie. Azt olvastam róla, hogy minden rózsaszirom ehető. Ahogy az várható, enyhe, virágos ízük van, és sütemények, pudingok vagy sütemények díszítésére használhatók. Gyönyörű, illatos kiegészítői lehetnek jeges szörpöknek vagy nyári koktéloknak is.
Az Ixiákat (Léplilomok) pár éve fedeztem fel, előtte sosem hallottam róluk. De annyira szép kis növényeknek tartom őket, hogy mindenképpen kedvet csinálnék hozzájuk, javasolnám akinek napfényes kertje van, ültessen belőlük!
Az Ixia paniculata egy Dél-Afrikából származó hagymagumós évelő, amely a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozik. Ott a szerencse és a boldogság szimbólumának tekintik. A helyi kultúrában, virágzása a pozitív energiák áramlását és az újjászületést jelképezi. 1766-ban Daniel Delaroche ( svájci botanikos és orvos) jegyezte fel először a nevét. Tűző napra ültessük, ott fejlődik a legszebben. Virágai csak napon nyílnak, este és borús időben becsukódnak. Júniusi virágzása után lassacskán a levelei leszáradnak, utána ne locsoljuk már, mert elkezdődik a nyugalmi időszaka. Ha valakinek nagyon megtetszik, de nincs kertje, jó hír, hogy cserepekben is kiválóan érzi magát egy napfényes erkélyen is. Ott viszont érdemes összeültetni más növényekkel, hogy mikor lehullatja a leveleit, ne váljon üresnek a cserepe. Ültessünk köré díszfüveket, vagy levendulát, vagy más szárazságtűrő növényeket, de jól mutat díszhagymák között is. Télre takarjuk a kertben a talaját vastagon, hogy a nagy minuszok ne tudjanak kárt tenni bennük. Ha cserépben tartjuk vigyük fagymentes helyre. Nekem a kedvencem az Ixia Eos ami a képen is látszik. 3 éve rendeltem az Egyesült Királyságból, ennek csodaszép barack színűek a csillag alakú virágai, amik ahogy nyílnak el egyre jobban kivilágosodnak. A görög mitológiában Éósz a hajnal istennője, aki minden reggel sáfrányszínű köntösben emelkedik fel az óceánból, hogy fényt hozzon a világra – a virágja pontosan ilyen meleg színű.
És végül nem hagyom ki a kedvenc harangvirágomat, mert most virágzik a Campanulata Silver Bells is. Kb. 1 évtizede megvan már, abszolút igénytelen, félárnyékban nevelem. Virágai nagyok és a levelei is szép ezüstös színűek, a levelek alja pedig sötétbordó. Teljesen télálló, sarjaival pedig szépen terjeszkedik. Idén vetettem fehérben is, nagyon jól néznek ki nagy virágaikkal.
Még tudnám sokáig folytatni, de sosem lenne vége ennek a bejegyzésnek. Szép napos és esős nyarat kívánok minden kertészkedőnek.
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 1 Átlag: 5]
