Mindig is nagyon tetszett az Enkianthus , de mivel savanyú talajban érzi jól magát, ez kicsit visszatartott a tartásától. Tavaly végre rászántam magamat és beszereztem egyet. Igaz nem tudom kiültetni, cserépben tartom, de idén tavasszal már megörvendeztetett apró virágaival.
Nevében az Enkianthus szó görög eredetű, az enkyos (terhes) és az anthos (virág) szavakból áll össze, a Campanulatus latin eredetű és a duci virágok harang formájára utal. A hangafélék családjába tartozik, és a nemzetségbe kb 15 faj tartozik. Magyarul Csengőbojtnak nevezzük. Az Angol Királyi Társaság egyik évben Garden Merit díját kapta. Japánban őshonos és hosszú ideje része a japán kertkultúrának. Gyakran ültetik csoportokban, sövényként, vagy cserépben. Lombhullató lassú növekedésű cserje, napon vagy félárnyékban növekszik a legjobban, és talajának savanyúnak kell lennie, azaz 4-6 PH között. Nem szereti ha kiszárad hosszabb ideig a földje, akkor levelei széle barnulni kezd, de azért vízben se álljon. Szép, nem túl nagy virágait májusban hozza. Egyszerre csoportban 20 kis virág is nyílhat. Metszésre nagyon nincs szüksége, de ha mindenképpen metszeni szeretnénk, akkor azt tartsuk szem előtt, hogy az előző évi ágakon virágzik, azaz a virágok elnyílása után vágjuk vissza az ágakat. Ha cserépben tudjuk tartani, mint én is, akkor sem kell aggódni, télen is kinn hagyhatjuk, mert teljesen télálló. Nem csak tavasszal virágzáskor csodálhatjuk, hanem ősszel is látványosak, mert a lombjuk színesedik, így kétszer is felhívják magukra a figyelmet az évben. Minél naposabb helyen tartjuk, annál több lesz a virágja és színesebbek az őszi levelei. Kártevői, betegsége nincsenek, így bátran tarthatja bárki akinek megvannak a tartási körülményei.
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]