Ha a hangák kedvenceid neked is  mint nekem , biztosan feltűnt egy különleges fajta, amely nagyobb, szinte tökéletes harang alakú virágaival és elnyújtott, kora nyártól késő őszig tartó virágzásával sokkal feltűnőbb mint ismertebb társai. Ez a Daboecia, vagyis az ír hanga. A Daboecia nemzetségnek mindössze két faja létezik. Az egyik az Azori-szigeteken őshonos (Daboecia azorica), a másik pedig a kertekből is ismert ír hanga (Daboecia cantabrica).

 

 

Vadon élő példányai érdekesen helyezkednek el földrajzilag. Ez azt jelenti, hogy a növény vadon megtalálható Nyugat-Franciaország, Észak-Spanyolország és Portugália part menti sziklás, hangás vidékein, majd – hatalmas földrajzi ugrással – Írország nyugati részén, Connemara és Mayo megyék hegyoldalain. A két terület között máshol sehol nem nő vadon. És hogy ennek mi lehet az oka: A történészek szerint a középkorban virágzó kereskedelmi kapcsolat állt fenn a spanyol és az ír kikötők között. A spanyol kereskedők hajókon szállították a híres spanyol borokat Írországba. A legenda szerint a Daboecia magvai vagy apró hajtásai a spanyol boroshordók és az áruk csomagolására használt szalma közé keveredve utaztak potyautasként az ír partokig, ahol a helyi savanyú, sziklás talajban azonnal otthonra leltek.

És még egy érdekesség: A Daboecia zárt, szűk szájú harangvirágait eredetileg a hosszú szívókájú rovarokra tervezte a természet. Azonban a nagyobb testű poszméhek (dongók) nyelve túl rövid ahhoz, hogy elölről elérjék a mélyen lévő nektárt.
Ezért ők másképp jutnak el a virágporig : a virág alapját kívülről, hátulról rágják ki, és ezen a kis lyukon keresztül szippantják ki a nektárt anélkül, hogy beporoznák a növényt. Ilyenkor a harangok tövén láthatunk apró barna rágásnyomokat.

 

 

Ez a hanga körülbelül 20–30 cm magasra nő, és széltében is szépen bokrosodik (kb. 30–50 cm széles lesz). Kifejezetten savanyú talajban él meg, én ezért is tartom cserepekben őket. Szereti a napos helyet, de félárnyékban is megél. Nem szereti ha kiszárad a talaja, így nyáron különösképpen figyelni kell az öntözésére.

A vadon élő ír hangák alapszíne-mályvás lilás vörös. A viktoriánus korban a fehér hanga a szerencse és a védelem abszolút szimbóluma volt. Skóciában és Írországban a klánok vezetői fehér hangaszálat tűztek a kalapjuk mellé a csaták előtt, mert úgy hitték, hogy az megóvja őket a bajtól és szerencsét hoz.

 

 

A Daboecia virágai nem hasonlítanak más Erica fajták virágaira, nagyobbak annál, ezek a felfújt harangok, szépen kecsesen lógnak az ágakon.  Elszáradt virágai nem maradnak rajta, mindig lehullatja őket. Ősszel virágzás után ne vágjuk vissza, várjuk meg a tavaszt ( március-április) környékét és akkor igazítsuk csak a bokrot, hogy szép dús formát öltsön.

Nekem 3 színben van, de mostanra sajnos a többi már levirágzott és csak a fehér amit tudtam fotózni. Jövőre megmutatom majd a többi változatot is.

 

 

 

Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]

Talán ez is tetszene

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük