A kertész töprengése
Virágillat, amit visz a szél, tudja azt a méh, Az öreg kertész támaszkodva nézi, tűnődik, a természet mily csodás. Vonzza a vágy, megsimítsa ősz haját. Talán még korai a bámészkodás. A virágot rég hajlongatja a szél, vajon hajlik-e felé? A méh száll, nem sokat töpreng, mert tudja, a virág várja. Mert Isten rendelte: a porzást és a virágport, méz az ajándék. A kertészé a jó illatú, szerelmes szív, remény.
( Majoros József )
A kérdés nem az, hogy intelligensek-e a növények, hanem az, hogy érző lények-e – a válasz pedig az, hogy igen, azok. A növények nagyon is tisztában vannak környezetükkel. Érzékelik a látható világot, különbséget tesznek vörös, kék, infravörös és ibolyántúli fény között, és a tapasztaltaknak megfelelően reagálnak. Érzékelik az illatokat, és felismerik a levegőben egészen parányi mennyiségben sodródó vegyületeket is. Tudomásuk van arról, ha valami hozzájuk ér, és megkülönböztetik a különböző fajta érintéseket. Érzik a gravitációt, és úgy irányítják növekedésüket, hogy a gyökereik lefelé, a hajtásaik pedig felfelé törekedjenek. Mindezen felül pedig tisztában vannak a múlttal, emlékeznek a régen átélt fertőzésekre és más megpróbáltatásokra, és emlékeik alapján irányítják, módosítják fiziológiai folyamataikat. Hogyan kell megváltoztatnunk a zöld világgal szembeni viselkedésünket, miután felismertük, hogy a növények érző lények?”
A kertész töprengése
Virágillat, amit visz a szél, tudja azt a méh, Az öreg kertész támaszkodva nézi, tűnődik, a természet mily csodás. Vonzza a vágy, megsimítsa ősz haját. Talán még korai a bámészkodás. A virágot rég hajlongatja a szél, vajon hajlik-e felé? A méh száll, nem sokat töpreng, mert tudja, a virág várja. Mert Isten rendelte: a porzást és a virágport, méz az ajándék. A kertészé a jó illatú, szerelmes szív, remény.
( Majoros József )
A kérdés nem az, hogy intelligensek-e a növények, hanem az, hogy érző lények-e – a válasz pedig az, hogy igen, azok. A növények nagyon is tisztában vannak környezetükkel. Érzékelik a látható világot, különbséget tesznek vörös, kék, infravörös és ibolyántúli fény között, és a tapasztaltaknak megfelelően reagálnak. Érzékelik az illatokat, és felismerik a levegőben egészen parányi mennyiségben sodródó vegyületeket is. Tudomásuk van arról, ha valami hozzájuk ér, és megkülönböztetik a különböző fajta érintéseket. Érzik a gravitációt, és úgy irányítják növekedésüket, hogy a gyökereik lefelé, a hajtásaik pedig felfelé törekedjenek. Mindezen felül pedig tisztában vannak a múlttal, emlékeznek a régen átélt fertőzésekre és más megpróbáltatásokra, és emlékeik alapján irányítják, módosítják fiziológiai folyamataikat. Hogyan kell megváltoztatnunk a zöld világgal szembeni viselkedésünket, miután felismertük, hogy a növények érző lények?”
Pepi
