Mikor évekkel ezelőtt gyűjtöttem a hoyákat, akkor akárhogyan is erőlködtem, nem nagyon virágoztak. Lehet persze, hogy nem olyan fajtáim voltak, amik már fiatal korukban is virágot hoznak.

 

 

Most megint beszereztem párat, de most már tudok határt szabni és nem kell a világ összes fajtája, így csak pár fajtát vettem, amik valamiért megtetszettek. Úgy látom, hogy most ösztönösen jól választottam, mert olyanokat sikerült nevelgetnem, amik már fiatal korukban sem sajnálnak virágot hozni.

 

 

 

A virágaik nem túl nagyok, de annál szebbek. Művészi szépséggel rendelkeznek, mintha viaszból lennének, ( hiszen innen a viaszvirág kifejezés is) és annyira szépen tudta megalkotni az anyatermészet őket, hogy szinükben és formájukban is kiérdemlik a tökéletes jelzőt.

 

 

A kisebb virágú a Davidcummingii és a másik, a sötét bordó pedig a China beans. Gyenge illatuk is van, főleg este, az egyik kicsit karamell illatú, a másik pedig gyengén mézillatú. Nagyon tetszenek. Akárhányszor elmegyek mellettük, a kezembe veszem őket és megcsodálom a virágokat.

Talán ez is tetszene

Megszakítás