Nagy munkával telnek a napjaim. Ahogy van időm, minden percemet a kertben töltöm. Élvezem, hogy jó az idő és munkálkodhatok. Metszek, takarítom a lombot a növényekről, évelő magokat ültetek, és nap mint nap csodálom az idén először nyíló, magról ültetett helleborusaimat. Sok sima lilás színű is van, de nyílnak érdekesebbek is. A legtöbbet azonnal kiültetem, már elég sok van a kertben, de még fér bőven. Igyekszem úgy ültetni, hogy egymás közelében különböző színek legyenek, így nagyobb esély van hogy különlegesebb hunyorok jöhessenek létre.

 

 

 

Réges régen a helleborust használták a következő év időjárásának előrejelzésére, ezért nevezték őket Oracle Rosesnek. Főleg vidéken, hagyomány volt, hogy tizenkét virágbimbót helyeztek egy pohár vízbe karácsony előtt, mindegyikük a következő év egy hónapját jelezte. Ha a rügy kivirágzott, az időjárás várhatóan jó volt az adott hónapban. Ha nem nyílt ki, azt gondolták akkor rossz idő lesz.

 

 

 

A középkorban a hunyort a boszorkányok kenőcsöként használták fel, és az örök ifjúság elixírének tekintették. A legenda szerint finom porrá törve, az embereket láthatatlanná tudta tenni.

 

Itt még nincs vége, továbbra is több bimbó van még ami nem nyílt ki, így lesz még meglepetés bőven. Az idei tervem, hogy egy kis tavat is szeretnék létrehozni, elkezdtem a helyéről kitelepíteni már a növényeket. 3 idősebb nagy helleborus bokor is élt ott, nagy szerencsével, sikerült hatalmas egybefüggő földlabdával áttelepítenem őket, abszolut nem sínylették meg, egy levelük sem kókadt le. Persze ezt jobb lett volna ősszel elvégezni, de addig halogattam, hogy tavasz lett belőle…

 

Talán ez is tetszene

Megszakítás